...holdciklus...

http://www.youtube.com/watch?v=bWF3r5cWrSE

ma színes síneken sétáltam. egyik lábamat tettem a másik után új és új színeket magamévá téve...egy ponton megálltam előttem a végtelenség, mögöttem ennek tükröződése. elvesztem. vissza nem fordulhattam mert nem nem láttam honnan indultam. hát vettem egy nagy levegőt és átszökkentem a következő kicsi pallóra. nem kerültem közelebb semmihez és nem távolodtam semmitől. félelmessé vált magamnak lenni...felnéztem az égre és elordítottam magam: Engedj kiszakadnom! Abban a pillanatban mozgás támadt, felbolydult a forgatag. hátranéztem...hang lettem a fényben...

...Játsszunk most olyat hogy én vagyok a kislány a kirakat előtt...látom ahogy benn zajlik az élet, most hagyom hogy csak úgy fusson mellettem. Velem szemben egy gyönyörű porcelánbaba. tetszik ez a tisztaság, a plasztika, a hibátlan vonalak. húz magához ez a világ mint molylepkét a fény...csak állok ott a tökély előtt és folynak lassan a könnyeim, érzem az arcomon, érzem ahogy lecsöppen a mellkasomra és beleivódik oda, ahonnan jött...azt akartam, hogy a baba mosolyogjon, hogy lassan az üveglapon összeérintsük a kezünket, de hiába kérleltem ő hideg maradt, távolságtartó és gyönyörű...annyira szép volt, annyira tökéletes, fájt nekem az ő tökélye, nagyon fájt....ordítottam neki nagyon fáj....köhögtem neki, nagyon fáááááj...ugattam neki nagyon fffááájjj...legyél az enyém, hogy nagyon fájjj...nem akart, várt valakire, olyan valakire aki odaillik mellé a kirakatba...lassan levettem a kezem az üvegről és elindultam...hátamban éreztem a pillantását...de nem jött velem, nem jött velem...

azt gondolnád az élet egyszerű, szeretsz szeretnek....és ennyi. de nem, nincs forgatókönyv, nincs játékmester. egyedül vagy. idegen kezek fognak, ringatnak, majd újabbak ütnek, fenyítenek, hantolnak. és minden kérdés, kérés nélkül azt veszed észre, hogy könyékig kotornak a szádba, és egy óvatlan pillanatban kiszabják a szívedet velőstől. a kezek pedig nem fáradnak, nem hagynak hiába vergődsz, szeretsz, ütsz és csókolsz.lassan leheletnyi finomsággal suttogni kezdik: megint egy újabb tánc...megint egy újabb tánc...megint egy újabb tánc...

egy félig majszolt háztartási kekszről a használt posztón kicsi csillaglepke porát napfénybe mártja....búcsúzom mára